Viscerális terápia
A Viscerális terápia egy olyan manuális technika, ami gyengéd erővel dolgozik a hasfalon keresztül a zsigeri szervrendszerben (máj, gyomor, belek, vesék, kismedencei-nemi szervek), annak érdekében, hogy támogassa a zsigerek, kötőszövetek és minden olyan terület optimális mozgását, ami valami miatt károsodott.
A módszer kidolgozása a francia oszteopata Jean-Pierre Barral nevéhez fűződik. Barral mottója jól tükrözi a terápia lényegét: „Felébreszteni valami kicsit a testben, ami majd nagy változásokat hoz létre az egész testben”.
A terápia elnevezése a latin viscera szóból származik, ami a belső szervek összefoglaló neve.
A szervezetünk optimális működéséhez a belső szervek és a többi szerv között is egyensúlynak kell lennie, amely egyensúlynak a fő eleme a fascia (hártya) rendszer. A fascia egy egységes rendszer, mely mindent körülvesz, az izmokat, ízületeket, belső szerveket, idegeket, és össze is kapcsolja azokat egymással. Erre szoktuk azt mondani, hogy a testben minden mindennel összefügg.
Amikor egy belső szerv nem tud jól elmozdulni a környezetéhez képest, az a szerv működésére is hatással lesz, megfeszülnek a környezetében lévő szövetek, amik indirekt módon hatnak más szervrendszerekre, és ha ezek hosszú ideig megmaradnak, akkor funkciózavarok, betegségek alakulhatnak ki.
A terápiával célunk a hasfalon keresztül kitapintani és diagnosztizálni a feszüléseket a zsigeri rendszerben, majd finom manipulációkkal oldani ezeket a feszültségeket a belső szervek felfüggesztésein dolgozva. Amennyiben tudjuk oldani ezeket a feszültségeket, azok hatással lesznek a mozgásszervrendszerre is, így indirekt módon tudunk megszüntetni ízületi panaszokat. Sok esetben tapasztaljuk azt, hogy egy mozgásszervi fájdalom csak akkor tud teljesen megszűnni, ha kienged a hozzá kapcsolódó szerv függesztő rendszere és ezzel a szerv is optimálisan kezd el működni. Szervezetünk teljes egyensúlyához minden szervrendszer összehangolt, optimális működése szükséges.
Főbb alkalmazási területei:
A módszer kidolgozása a francia oszteopata Jean-Pierre Barral nevéhez fűződik. Barral mottója jól tükrözi a terápia lényegét: „Felébreszteni valami kicsit a testben, ami majd nagy változásokat hoz létre az egész testben”.
A terápia elnevezése a latin viscera szóból származik, ami a belső szervek összefoglaló neve.
A szervezetünk optimális működéséhez a belső szervek és a többi szerv között is egyensúlynak kell lennie, amely egyensúlynak a fő eleme a fascia (hártya) rendszer. A fascia egy egységes rendszer, mely mindent körülvesz, az izmokat, ízületeket, belső szerveket, idegeket, és össze is kapcsolja azokat egymással. Erre szoktuk azt mondani, hogy a testben minden mindennel összefügg.
Amikor egy belső szerv nem tud jól elmozdulni a környezetéhez képest, az a szerv működésére is hatással lesz, megfeszülnek a környezetében lévő szövetek, amik indirekt módon hatnak más szervrendszerekre, és ha ezek hosszú ideig megmaradnak, akkor funkciózavarok, betegségek alakulhatnak ki.
A terápiával célunk a hasfalon keresztül kitapintani és diagnosztizálni a feszüléseket a zsigeri rendszerben, majd finom manipulációkkal oldani ezeket a feszültségeket a belső szervek felfüggesztésein dolgozva. Amennyiben tudjuk oldani ezeket a feszültségeket, azok hatással lesznek a mozgásszervrendszerre is, így indirekt módon tudunk megszüntetni ízületi panaszokat. Sok esetben tapasztaljuk azt, hogy egy mozgásszervi fájdalom csak akkor tud teljesen megszűnni, ha kienged a hozzá kapcsolódó szerv függesztő rendszere és ezzel a szerv is optimálisan kezd el működni. Szervezetünk teljes egyensúlyához minden szervrendszer összehangolt, optimális működése szükséges.
Főbb alkalmazási területei:
- Különböző mozgásszervi fájdalmak, sérülések
- Fejfájások
- Gyomor és bélpanaszok
- Hasi műtétek, hegek, gyulladások utáni szöveti összetapadások
- Menstruációs problémák
- endometriosis
- Kismedencei problémák
- stb…